|
Témaindító hozzászólás
|
2004.11.05. 19:57 - |
HA TELE A LELKEM.....
-Csak lehunyom a szemem s nincs félelem, szárnyal a lelkem és átélem,mindazt mit ember elképzel,Én csak lehunyom a szemem!
Újra gyerek vagyok , aki járni tanul, lépkedne, de még tehetetlen,erőtlen lába, oly picike!
Csak lehunyom a szemem – és már növögetek. Pillangót kergetek! Virágot kötök,csokorba,hogy aztán boldogan szaladjak! Mutassam mit tudok, ha lehunyom a szemem.
Csak lehunyom a szemem- és már tanulok! Olvasok, írok – okosabb vagyok! Forgatom a könyvek lapjait s a képek, a színesek,már elbűvölnek! Ha lehunyom a szemem- még többet tanulok, olvasok és járom be az olvasott utakat. Voltam: Hófehérke és gonosz mostoha. Tévedtem el az erdőben mint Jancsi és Juliska. Ha lehunyom a szemem- voltam már indián! - szívtam békepipát Winetou oldalán. Ha lehunyom a szemem , vagyok Péntek , Crusoe szigetén és víz alatt utazok Nemo tengerén.
Csak lehunyom a szemem- és vagyok ifjú lány! Hattyúk tavában szárnyalok tovább.
Csak lehunyom a szemem- és régészként ébredek, tárok fel sírokat, fáraókat nézek.. Fejtek régi írást, ha lehunyom a szemem.
Csak lehunyom a szemem és vagyok, Anteus! Vagy rabszolga ? Ki földeket művel? Csak este száll az énekem- a szabadság felé? Korbács ütése alatt dolgozok, fekete bőrömre szállnak fehér gyapottok. Ha lehunyom a szemem szabad vagyok, dalomat már szabadon dalolóm kunyhóimból,hogy hallják fájdalmam az emberek , kik gyaláztak és megvertek.
Csak lehunyom a szemem és vagyok óriás, ki Attila nyomában menetel,megvédem népem s nem érdekel, a horda aki ellenem kel.
Csak le kell hunynom a szemem! Mert látnom kell, mindent mi érdekel. Látnom kell a lágerek lakóit, hogy aztán ne feledjem el. Emberként élnem kell.! .Látnom kell minden nyomort s szenvedést, amit emberek viseltek el. Hát le kell hunynom a szemem!Hogy lássak éhen halni gyermeket, s fetrengni mámorban dúsgazdag fiatal embereket!
Csak le kell hunynom a szemem , hogy legyek festő ki remekel, vagy szobrász vagy író vagy énekes. Makrancos Kata vagy Orpheus . Lucifer vagy Augustus. Vagyok Rómeónak – Júlia és Trisztánnak – Izolda. Vagyok Csongornak Tündéje és Petőfinek szerelme. -ha lehunyom a szemem.
Csak lehunyom a szemem s vagyok szenvedély – szenvedés – szerelem - senyvedés. Zöldellő fának levele, őszülő erdő búcsúüzenete. Vagyok avar kire rátapodsz , avar ki meleget adok, télen millió életnek,mert az ellentmondás vagyok.
Csak lehunyom a szemem és én vagyok az éjszaka csillaga.! Hogy felnézhess rám, hogy boldoggá tehesselek. Hogy álmod szép legyen és fenn vagyok ,vigyázok rád mint az angyalok,ha lehunyom a szemem, ezt teszem.
Csak lehunyom a szemem , s vagyok reggeli fűnek harmata! Kis életek itala. Sétáló emberek párnája.
Csak lehunyom a szemem s vagyok Tenger meg Óceán! Föld meg Lég vagyok – mert akarok, s mert a mindenséget keresem , ezért le kell lehunynom a szemem.
Csak lehunyom a szemem , mert a lelkem tele! Adhatok belőle gazdagnak , szegénynek, csakhogy szeressenek. Szeressenek! Ne! ó ! ne engemet! Egymást szeressék az emberek!Gyűlölet helyett vigaszt, ölelést bántás helyett, adjanak szót a szótlannak, világot a világtalannak.
Csak ezért hunyom le a szemem, bár csak álmaimban adhassak! Nem félek, nem lesz üres soha a lélek ,mely egyszer már megtelt, nem ürül ki soha!
Csak lehunyom a szemem és lelkem szárnyakra kel, ott van Veled s Veled, mindenütt ott van ha kell. Csak elfogadd, ha neked ez kell s tanulj meg szárnyalni velem. Minden ember szárnyakra lel..csak annyi kell- Hogy hunyd le a szemed ! -
Beküldte: Verzár Éva 2004 |
[1-1]
HA TELE A LELKEM.....
-Csak lehunyom a szemem s nincs félelem, szárnyal a lelkem és átélem,mindazt mit ember elképzel,Én csak lehunyom a szemem!
Újra gyerek vagyok , aki járni tanul, lépkedne, de még tehetetlen,erőtlen lába, oly picike!
Csak lehunyom a szemem – és már növögetek. Pillangót kergetek! Virágot kötök,csokorba,hogy aztán boldogan szaladjak! Mutassam mit tudok, ha lehunyom a szemem.
Csak lehunyom a szemem- és már tanulok! Olvasok, írok – okosabb vagyok! Forgatom a könyvek lapjait s a képek, a színesek,már elbűvölnek! Ha lehunyom a szemem- még többet tanulok, olvasok és járom be az olvasott utakat. Voltam: Hófehérke és gonosz mostoha. Tévedtem el az erdőben mint Jancsi és Juliska. Ha lehunyom a szemem- voltam már indián! - szívtam békepipát Winetou oldalán. Ha lehunyom a szemem , vagyok Péntek , Crusoe szigetén és víz alatt utazok Nemo tengerén.
Csak lehunyom a szemem- és vagyok ifjú lány! Hattyúk tavában szárnyalok tovább.
Csak lehunyom a szemem- és régészként ébredek, tárok fel sírokat, fáraókat nézek.. Fejtek régi írást, ha lehunyom a szemem.
Csak lehunyom a szemem és vagyok, Anteus! Vagy rabszolga ? Ki földeket művel? Csak este száll az énekem- a szabadság felé? Korbács ütése alatt dolgozok, fekete bőrömre szállnak fehér gyapottok. Ha lehunyom a szemem szabad vagyok, dalomat már szabadon dalolóm kunyhóimból,hogy hallják fájdalmam az emberek , kik gyaláztak és megvertek.
Csak lehunyom a szemem és vagyok óriás, ki Attila nyomában menetel,megvédem népem s nem érdekel, a horda aki ellenem kel.
Csak le kell hunynom a szemem! Mert látnom kell, mindent mi érdekel. Látnom kell a lágerek lakóit, hogy aztán ne feledjem el. Emberként élnem kell.! .Látnom kell minden nyomort s szenvedést, amit emberek viseltek el. Hát le kell hunynom a szemem!Hogy lássak éhen halni gyermeket, s fetrengni mámorban dúsgazdag fiatal embereket!
Csak le kell hunynom a szemem , hogy legyek festő ki remekel, vagy szobrász vagy író vagy énekes. Makrancos Kata vagy Orpheus . Lucifer vagy Augustus. Vagyok Rómeónak – Júlia és Trisztánnak – Izolda. Vagyok Csongornak Tündéje és Petőfinek szerelme. -ha lehunyom a szemem.
Csak lehunyom a szemem s vagyok szenvedély – szenvedés – szerelem - senyvedés. Zöldellő fának levele, őszülő erdő búcsúüzenete. Vagyok avar kire rátapodsz , avar ki meleget adok, télen millió életnek,mert az ellentmondás vagyok.
Csak lehunyom a szemem és én vagyok az éjszaka csillaga.! Hogy felnézhess rám, hogy boldoggá tehesselek. Hogy álmod szép legyen és fenn vagyok ,vigyázok rád mint az angyalok,ha lehunyom a szemem, ezt teszem.
Csak lehunyom a szemem , s vagyok reggeli fűnek harmata! Kis életek itala. Sétáló emberek párnája.
Csak lehunyom a szemem s vagyok Tenger meg Óceán! Föld meg Lég vagyok – mert akarok, s mert a mindenséget keresem , ezért le kell lehunynom a szemem.
Csak lehunyom a szemem , mert a lelkem tele! Adhatok belőle gazdagnak , szegénynek, csakhogy szeressenek. Szeressenek! Ne! ó ! ne engemet! Egymást szeressék az emberek!Gyűlölet helyett vigaszt, ölelést bántás helyett, adjanak szót a szótlannak, világot a világtalannak.
Csak ezért hunyom le a szemem, bár csak álmaimban adhassak! Nem félek, nem lesz üres soha a lélek ,mely egyszer már megtelt, nem ürül ki soha!
Csak lehunyom a szemem és lelkem szárnyakra kel, ott van Veled s Veled, mindenütt ott van ha kell. Csak elfogadd, ha neked ez kell s tanulj meg szárnyalni velem. Minden ember szárnyakra lel..csak annyi kell- Hogy hunyd le a szemed ! -
Beküldte: Verzár Éva 2004 |
[1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
